 |
||||
FŐOLDAL
|
Az ég látható A tengerparti árnyak alatt A város, a kapu A szomorúság utcáin kóborolva A háborúnak most vége A fájdalom most véget ér Nem láthatom már a szépséges szemeket A gyógyító idő ápolja a sebeket Háborút sem látok ”Nézz fölém” A félelem bársony fátylán túl A fájdalom égboltján A perzselő évszázad Szellemektől elcsábítva A háborús időkben, egyedül A lövedékek üressége a biztonság De a háború gyötörte fák alatt, Gyorsan jön az álom... Álmok jönnek mikor a nap kimerített | |||