 |
||||
FŐOLDAL
|
A kiválasztott, izzik mint a nap Szívében tisztaság, szemében mámor Édesen dalol, saját himnusza Aranyló leány, tovatáncol Ő a szenny. Isten mocska fekete mint az éj. Beteg s néma Az Úr küldte. A fiú a kardja Aranyat rabolni. Gyilkos szerszámmal Figyelte őt. Közelről. Vérben várt vérének szent jelére Minden holdnál közelebb jött. Urához Kínlódva dühöngni. Bűze s csúfsága Mindent megöl körötte. Legyeket, kutyákat s a zajt Fájdalom és halál királya. Pusztulás ura Mind Isten nevei ezek. Teremtve s legyilkolva Betegség jön hamarosan Istenemre ki a nyomorba húz A szemeid. Az arcod. Egy angyal jött világra hogy lássa Istenem a betegségem Sarló a kézben. Állok fölötte Félelem s szerelem. Vöröset s könnyeket látok Istenem a betegség. Istenem a nyomor Itt fekszik ő. Istenének. A végső idő A néma egyetlen. Hulló gyermek. A utolsó éjszakában | |||