 |
||||
FŐOLDAL
|
Lépj be a Szellemek tavába A víz suttog Valamin tűnődik Innen nincs kiút Lassú hamvadás Lassú parázs zápor Beborítja bőrödet Újra lehúz Azt kívánom hogy újra Az életbe visszatérjek Halódó izzása Hosszú, veszett szenvedélynek Mélyre szállni Sötétséggel, mint fénnyel Sodor és kering Mindenkit megvisel az élet Hívásért a fénybe nézünk Hívás mely megment mindünket Nehogy térdre hulljunk A halál, lábát csókoljuk Óh, szent anyánk, jöjj Végzetünk beteljesüléséért Vakságunkban futunk Mindig visszafelé A sok törődés Kezeim között veszett el A betegség árként jött, Kín és bánat árjaként Hervadt testem Fájó csontjaim fáradtan Krisztusom ki uram alkotta Fékezz meg újra Térdeim porban, fejem mélyre hajtva Szemeim lehunyva ellenfelemmel szemben Imában éneklem csendesen Válaszokat utolsó hívásomhoz Óh, szent atyám, jöjj Hisz te voltál ki elhagyott Vakságban futunk És nem biztos hogy elbukunk Balsorsom most utolér Tűz zuhog a napból Összes erényem tovatűnik A leggonoszabb halál árjában Szellemek elnyelik lélegzetem Bűneimet elfeledem Semmi vagyok, újra Távozz a Szellemek tavából A víz néma Mi növekszik most benne? Az Ember nem marad magára A világ változik A gyötrelem, mely mostani utunkra vitt Tartsa az Embert lenn. | |||