 |
||||
FŐOLDAL
|
Nem irányíthatom az életem hozzád Miért kellene megtennem? Ébenfekete haj ostroma A bűn zápora Csinos mint egy isten Vad és szégyentelen Add a szépség jutalmát A nyomorúság tükörképét Isteni mint senki más Csók a mérgezett kebelre Lángol mint a nap Kárhozatra ítélt életek Szavak lágyak mint a hó Lelkek kérik és elnyerik Ópiumos kábult homály Az alaktalan félhomály ágyai Zakogni az éj leple alatt A szennyes kéj álmai A reménytelenség barlangja A bánat mocsara Sosem apad el Életünk kölcsön Emeld ki gyorsan a lelkem Álmaimban vár rám. Szenvedést hoz minden éjjen. Kísérti a nappalt. Kísérti az ébrenlétet. Óh Istenem ne nőljön nagyobbra bennem. Mélyen bennem. Széttépi tudatom. Kérlek Uram csak most az egyszer. Segíts hinni benned. Neve elemészti a napjaim. Feletted és felettem. Magunkkal szállunk szembe A közelében, összes háborújában. Az utunkra lép és elveszi napjaink, A kezemből és sajátjává teszi. Az anyatej feltölti Szerteágazó ereimet és magányos szívem. Reszkető gyermek ki imádja őt És szárnyakat ad művészetének. Mikor Április nyögi szeszélyes záporát Dicsőség, élhetünk újra. Valójában a reményem pusztult el benne. Mint ahogy igazán sosem tudom őt elfeledni. Kegyetlenül maga mellett tart Örökre e napnak fogságában. | |||