 |
||||
FŐOLDAL
|
Néhány nap eltelt már mióta hallottam a szót Nincs már sok időm ebben a világban Próbáltam erősnek lenni, álarcot ölteni Még a halál terhe is súlyos feladat Mindenem elvesztéséről Jövendő álmaim pusztulásáról Most írom a végreneletet Vágyam hogy sikolyokkal éljek Elfogadom halotti beszédemet Egy fehér ruhás baráttól A létezés a lényegem hamarosan elenyészik az éjben Ha kimész a városba minden gondolatom te vagy A méreg mit ereidbe tettél részeddé teszi végzetem Nagyon félek hogy egész nap reszketek Válasz a nagy talányra legjobb ha elmegyek Az orvosok kedvesek de tehetetlenek S a rémület nő, tükröződik magán Vagy túljutok rajta vagy újjászületek S ami nem tart soká azt sosem gyászoljuk meg Ahogy a sötétség s a fény összeütközik végre megértem Ateizmus és végzet egysége mint tudatom természete Amint elmegyek és sosem jövök vissza Belépek a mennyei ürességbe, s a félelem nem kínoz többet | |||