 |
||||
FŐOLDAL
|
Mikor minden pompázik a színekben S egy vakító arany ösvény Ragyog az egekből a tengerbe Az alattad fehérlő kavicsos partig Vérfoltok mindenhol: vörös pipacsok Mély sírban, megleled a gyermekek testeit Ők kik túl fáradtak már élni, ők kik vigaszt sosem leltek Napnyugtáid csodálják Szárnyak csattognak a búzakalászok között Mint a szél mely borzolja a tengert S szívében csillogón Ott az öngyilkosság sziklája A vízen kékebb az égnél | |||