 |
||||
FŐOLDAL
|
S e hitvány emberek gyötrelme valójában élvezet volt számára a terv része, hogy megváltoztatja az emberiséget, örökre Catherine Blake nehezen aludt A nyári éjszakában, a hőségben. finoman sóhajtott, egyenletesen lélegzett le és fel. Óh, a gyönyörűséges. Érzéki szemei, finom ujjai Markolták felázott fekhelyét Catherine mosolygott. Vett egy hatalmas lélegzetet a nyári levegőből és megízlelte a halált. Az Eroriánok sikeresen látogatták, jutalmazták, Női sikolyok, s nyöszörgések éjszakáival buja, kéjes álmokkal. Az éjt újabb követte, zabolátlan, végtelen Érzéki lágy zihálás A végső rajtaütés a Mennyeken s dicsőségén. Elcsábítani őket, míg alszanak, megfeledkeztek éjféli találkájukról A halál sarja elültettetett. Fantom kísértett álmaikban, A kétségbeesettek saját életük adták, Megölték férjeiket éjszaka éjszaka után Catherine Blake szörnyűt álmodott. Kínról s rettegésről. Felette néma lelkek, árnyak ölelkeztek, szellemek csókolóztak. Anyaság elpusztult sarjai által A nagy hasadás létrejöt. Ember és világa szétszakadt. A tőrök mélyre szúrtak, aljasak s undorítók. Asszonyok magzatai elvetéltek a méhben. És az Úristen csendben marad Nincs hang, nincs mozgás, nincsenek könnyek. A föld vörössé vált. Az emberiség aratógépei. Ocsmány és gyűlöletes a nők élete. A mészárlás, kegyetlenség, szilánkként szúrta őket. A mennyben a halál kórusa énekelt, s zuhogó könnyeikből Emelték angyalkönnyek kolosszusát. A minden bűn teremtménye. A legsivárabb hely ura. Csodát tett a csendben. Mit tett a Mindenható? Minden Poklok érezték holtak üvöltő lelkeivel. Isten mindenható serege állt és várt, Remélve hogy uruk eloldja mindüket. A nagy tüzes verem.Hordái szétszéledtek. Káosz jött, sikoltott a sötétségben. Figyelve sötét gyermekét, a föld összes nyomorúságos szegletében Isten hatalmas szíve életet adott a földnek. S az Úr csak nézte, ahogy szerettei csendben visszakúsztak A sötétség alá. | |||