 |
||||
FŐOLDAL
|
Szél, ó vigyél messze el Vezesd angyalaimat, oldozd fel láncaikat Szavak, megtalálják visszhangjukat múltamban Tévedésem lelepleződik Érinteni merem testük felszínét A csábítás megtöri ellenállásom Túl sokáig késlekedtem De a Szél volt az erősebb... Igen tudom a szemeim bőnösek Vágyom arra mi nem az enyém Áldással óvnám tisztaságukat Tépi bensőm, kimetszi nyelvem Egyesíti viszályomat a széllel Megidézi gyermeki ösztöneimet Szenvedésem nem tart már sokáig De mégis, a Szél volt az erősebb... A játékszereim, angyalok, bábok és Ő Játszanak, suttognak nekem Készek a zuhanásra, láncaikban megbénultan Mezítelen bőrükön át érzem ragyogásukat Megvakít, pedig látnom kellene Nem tudok beszélni, nem tudok hinni Félve a haláltól nem sokáig jutok már Igen, azt hiszem a Szél volt erősebb... | |||