 |
||||
FŐOLDAL
|
Neved együtt múlik a szégyen éveivel Kezeid, arcom, a pillantás,az ízlelés Figyelni naivan szépséges arcukat Szorítlak hatalmas karjaimmal sötét ölelésemmel Karjaimban vigaszt adtam neki, S ő felnézett rám Sírt, szabadulni akart. Olvasott elmémben Kezeimben pihent arca s rámpillantott. A fülébe súgtam, 'most már enyém vagy’ Szemei, zokogása, gondolataim, meghalhat Elmenni megpróbált s ha sikerül, meghal (Hátrahagyott egy arany kagylóhéjat sírjához közel ültettem el S én a végtelen mosolyok közt jártam S született egy új világ Hallottam őt, mosolyában fürödtem könnyeimben láttam arcát, ahogy egykor kívánta) | |||