 |
||||
FŐOLDAL
|
Tüzes röptünkkel elhagynánk e termet A Szent Ház, Isten Háza elesett A halálba mennek zenével és dallal De a rettegésük nem múlik egyhamar. Éreztem vágyukat hogy tápláljam bátorságuk Kapzsiságukban, nézdd elvéreztek Ez óra övék, tárt karokkal indulnak Töviskoszorú és fájdalom volt ő Kezükkel emelték és ringatták A háború könnyeinek karmazsin hullámai Ez az amiért itt vagyunk ma is. Éden elbukott. Irgalom az életnek. Hallom hívásukat, haláluk látva és eltűrve A Menny megaláztatott. Szárnyaik a magasban égnek A Szépség elveszett. Miért a fohász bennem? Bontsák holló szárnyaik Ez a kötelességük, sötétséget hozni Ha ez a nap lesz a vesztük Áldozatuk várhat Míg hatalmasra nem nő. Tüzes halálban bujdosnánk messze el Minden és minden napot alázattal élve meg feketére hamvadva a rothadás bűzével. | |||