 |
||||
FŐOLDAL
|
Fosztogatás és gyilkolás. Ajtók meggörbülnek, s a falak feladják; Eső nem mossa el többé a hamvakat S a vér nem ajándék többé. Az őz-színű tégla kéri karmazsin színét, A tér folyékonnyá lesz Minden anyag feketébe fordul, A sötétség gyilkossá változik. A fák húsa bűzölög, Háború az ég S az óceán a tömeg. A tűz terjed; emberek tetemein Megtörünk s behódolva senyvedünk rabigában. A széthúzás tőrével szívünkben, Bátorságunk többet nem bír el. Távoli utazók könnyeit issza a talaj s ellenségükké tesz minket Testvér indul testvér ellen harcba s vér mossa a vért. | |||