 |
||||
FŐOLDAL
|
Sétálj, sétálj velem. Árny Istened vagyok Most, csak most, add életed nekem Reményed, reményed. Érzem biztos kezed Szíved, félelmed. Add ki és menekülj Bízz bennem, csak bennem. Karjaim alattad ha zuhansz Mélyre futnak. Hívásomra Vezetlek a veszélyben s az ember összes bajában Messze viszlek a vágytól Csak szorítsd fagyott kezeimet Akartad hogy dicsőítsen a világ S lábaidnál heverjen Akartad vakító fényem Perzselő izzásom Magasra viszlek, zokogó világunk fölé S szívedbe a félelem szerelme költözé Hiúságod. Szentséged Érzéketlen szíved Tiszteleted. Tudatlanságod Fekete szemeid sosem ismerték a szerelmet Nincs együttérzés, sem emberség. Kietlen s szörnyű A népírtás, az élősködés Szellemek királysága Egy félelemmel Nem foglak ha zuhansz A föld alatt Majd megérzi szíved a hívást Ne szennyezd be lelked Egy könyörgő emberrel Mennydörögve ég az Istenség felettünk újra. Este. Melletted áll minden Mert képzelegsz. Mellettem. Magányos felettünk a majd’ minden Isten. Úr s szerelem. Szerelemmel bolondoz A tűz szíve Az Úr s a hazug nem botlik meg | |||